Az �ra ketyeg�se meg�ll�thatatlanul egybefolyt szakadoz� l�legzetv�telemmel. Az ablak�vegekre ki�lt a h�s, �sz reggeli p�ra. �vatosan hozz�nyomtam az orrom, hogy eml�ket hagyjak rajta, m�g ha csak p�r id�tlen percig is. Sepr�szer� szempill�im f�sz�lakra eml�keztet� apr� vonalakat h�ztak a bep�r�sodott �vegre, ha pislogtam. Kieg�sz�tettem a rajzot egy pattog� labd�val az ujjbegyem seg�ts�g�vel.
- Milyen �j sz�rakoz�st tal�lt�l magadnak, Casey?
 A f�rfi hangja minden var�zst megt�r�, j�gcsapokra eml�keztet� sz�monk�r�s volt. M�g�ttem �lt, keresztbetett l�bakkal, hossz�, karcs� ujjaival a t�lgyasztalon dobolva. B�r h�ttal �lltam neki, elm�mbe �gett arca �jra felizzott el�ttem. Tudtam; �reztem, hogy s�t�t, d�s szem�ld�k�t �r�k szigorral vonja �ssze, nemes karvalyorr�n r�ncok gy�lnek a hasztalannak v�lt dolgok ok�n, �s sosem t�r bele r�vid, fekete haj�ba, hab�r ezt m�r sokszor k�pzeltem el �br�ndoz�saim sor�n.
- Sz�v�k. – mondtam egyszer�en, homlokommal az ablakkeretnek t�maszkodva.
 Koppan�s. Nyikorg�s. Letette a l�b�t �s el�r�bb hajolt, hogy jobban hallja, amit mondok.
- Mit?
- Sz�v�k – ism�teltem meg hangosabban, imm�r az �veget karcol�szva k�rmeimmel.
 Leejtette kez�t sz�rke forg�sz�k�nek karf�j�ra. Feladta, s�hajtott.
- Nem �rtem.
 Most �n s�hajtottam. Hiszen tudtam, hogy nem fogja �rteni, ennek ellen�re mindig v�laszolok �rtelmetlen k�rd�seire, rem�nykedve a lehetetlen�rt.
- �lmokat sz�v�k. Mes�ket. Tudja mi az a mese? Eml�kszik egyre a gyerekkor�b�l?
 Fel�llt �lt�b�l, j�rk�lni kezdett, hib�tlanul csillog� fekete lakkcip�je halkan kopogott.
- M�r hogyne tudn�m!
- Nem, nem tudja.
 Olyan gyorsan v�gtam r� az ellenkez� szavakat, hogy pillant�st nyerhettem meglep�d�tt tekintet�re.
- Maga csak a t�nyeket l�tja, mindent sz�rk�nek �t�l, pedig a legnagyobb sz�rkes�g �nmaga. B�rcsak egyszer r�venn� mag�t, �s elolvasna egy dr�m�t! B�r fogadok, abb�l is csak a tiszt�n k�z�lt inform�ci�kat sz�rn� le.
 Sz�tlan, mozdulatlan. Olyan, mint mindig. Az �ra csak ketyeg.
- Fogalmad sincs mennyiszer �lmodozom �n, Casey…
 Szomor�, lemond�. Nem �rtem �s kikerekednek a szemeim.
- Mir�l besz�l?
- Mes�kr�l.
- Mikr�l?
- Az �n mes�imr�l. Egy l�nyr�l sz�lnak.
- Hogy h�vj�k?
- T�nd�rnek.
- Hol �l?
- Egy dohos irod�ban.
- Mi�rt �l egy dohos irod�ban, ha t�nd�r?
- Mert ott tartja a s�rk�ny.
- �s nincs lovag, aki megmentse?
- A s�rk�ny akar lenni a lovag. De nem meri elengedni a l�nyt.
- Mi�rt?
- F�l, hogy �r�kre elhagyja.
Fels�hajtok.
- Szorult helyzet.
- Te mit tenn�l a hely�ben?
- Megvigasztaln�m a l�nyt a szabads�g ill�zi�j�val.
- Nem l�tna �t rajta?
- De, biztosan.
- �s mit mondana erre?
- „Micsoda dr�ma!”